
|
A szerzőpáros
a mindennapi életben megjelenő magyarságszimbólumok
szociológiai felmérésére és
kulturális antropológiai elemzésére
vállalkozik. A problémafölvetés rendkívül
aktuális, a szűkebb, szakmai olvasóközönségen
túl is méltán tart igényt az érdeklődésre.
A bevezetés pontosan, korszerűen körülhatárolja
a vizsgált témát és megadja az elméleti
hátteret az ezt követő elemzéshez.
Ezt követi a hipotézis ismertetése, amely
földrajzi-természeti (hegy és vízrajz,
éghajlat, flóra és fauna, települések)
és kulturális (szín, címer, öltözet,
zene-tánc, építészet, járművek,
ünnepek, foglalkozások, ételek- italok, sport,
mentalitás, politika) tényezőkhöz köti
a magyarságszimbólumokat.
Az elemzéshez egy kétrészes, 22+9 kérdésből
álló kérdőívre adott válaszok
szolgáltatták az adatokat, amelyet 1000 fõs
reprezentatív mintán, 1997-ben vettek föl
(a magyarországi kisebbségek és a határokon
túli magyarság körében nem volt lehetőség
a vizsgálat elvégzésére). A kötet
közli a kérdőívet és a tervezett,
de a kutatásból végül kihagyott kérdéseket
is.
Az eredmények a számszerű, kemény
adatok ismertetéséből és ezek finom elemzéséből, értelmezésből
állnak össze. Ez utóbbihoz a néprajz,
antropológia, szociológia, szociálpszichológia
kutatási eredményeit is fölhasználják
a szerzők, ekképp helyezik el a kérdést
tágabb társadalmi kontextusban.
Az előzetes várakozással szemben a vizsgálat
másféle eredményt mutatott: a hipotézisben
ismertetett nemzetfelfogás-típusok (sztereotip,
literátus-konzervatív, kozmopolita-antinacionalista)
helyett a cluster-analízis segítségével
öt típus (nyitottabb városias, nehézkesebb
falusi orientációjú, ideologikus, sztereotípiákból építkező és egy köztes, kevert)
rajzolódik ki.
A továbbiakban a kapott adatokat különböző
szempontok szerint hasonlítja össze az elemzés:
- osztrákok és magyarok ön- és másképének
összevetése
- szociológiai változók szerinti további
elemzés, amely a magyarságszimbólumok jelentéskülönbségeit,
rétegzettségét mutatja be (nemek, korcsoportok,
iskolázottság, foglalkozás, lakó-
és születési hely szerint)
Az összegzés számba veszi a magyarságkép
fõ jellemzőit, az előfeltevések és
az adatokkal bemutatott eredmények viszonyát és
a kutatás lehetséges további irányait.
A kézirat végén közölt bibliográfia lehetővé teszi a további tájékozódást.
A kutatás legfőbb erénye - a téma
aktualitása mellett - az egyenrangú kvantitatív
és a kvalitatív elemzés: a szociológiai kérdőívezés és a jelenségeket
mélységükben is bemutató, értelmező,
antropológiai analízis. E tekintetben a szerzőpáros
munkája módszertanilag és szemléletmódja
tekintetében is fontos, a társadalomtudományi
kutatások számára irányt mutató
munka. |