Ma igen sok nemzetközi kulturális ünnep van, gyakran az UNESCO egyetértésével,
szervezésével. Talán a legismertebb közülük a Nemzetközi Színházi Világnap, de
van ünnepe a könyvnek, a könyvtáraknak, az irodalomnak, a múzeumoknak is. A folklórnak
(népköltészetnek, néphagyományoknak) azonban eddig nem volt ilyen nemzetközi ünnepnapja.
Pedig több országban van ilyen ünnepnap. A legnevezetesebb ezek közül Finnországban
a Kalevala napja (február 28-a). Ezen a napon keltezte Lönnrot a Kalevala második,
végleges kiadásának (1849) előszavát. Máig az egész ország figyelmében van ez
az évforduló. Szerencsés megoldás volt, hogy egyetlen, jól meghatározható dátumot
kerestek, amely immár több mint másfél évszázados hagyományra utal. Noha a Kalevala
napja szorosabban a népköltészethez kapcsolódik, a gyakorlatban azonban népzene,
múzeumi kiállítások, akár a hagyományos minták nyomán készült ékszerek, öltözetek
is külön érdeklődést kapnak e napon. Iskolákban, színházakban is megtalálják az
ünneplés megfelelő formáit.
Ha a népköltészet (a folklór) egy hasonló, ám nemzetközi ünnepnapjára teszünk
javaslatot, ehhez is egy klasszikus műhöz kapcsolódó, jól meghatározható napra
kell gondolnunk, amely azonban nemcsak nemzeti, hanem kifejezetten nemzetközi
érvényű. Másként ugyanis elképzelhetetlen, hogy különböző országokban csakugyan
elterjedjen ez az ünnepnap.
Szerencsére és természetesen van ilyen ünnepnap-lehetőség, mégpedig Johann Gottfried
Herder munkásságához kapcsolva.
A sokoldalú német teológus, történész, filozófus, filológus évtizedeken át nagy
hatással foglalkozott a népek költészetével. 1744 augusztus 25-én született Mohrungen-ben
(ma Morag - Lengyelország). Ez a terület a hétéves háború következményeként egy
időre orosz fennhatóság alá kerül. Tanulmányai során először sebész szeretne lenni,
majd a königsbergi egyetemen filozófiát tanul. Itt kerül kapcsolatba Immanuel
Kanttal. 1764-ben a rigai dóm-iskola tanára lesz, később segédlelkész. Meghívják
a szentpétervári német gyülekezeti iskola felügyelőjének, de inkább Rigában marad.
1769-ben távozik el Rigából, Dánia (Helsingör) érintésével Franciaországba utazik.
Nantes, majd később Párizs az úti célja, ahol az enciklopédisták filozófiájával
ismerkedik meg. Brüsszel, Antwerpen és Amsterdam érintésével tér vissza német
földre, ahol Hamburg, Lübeck tudósaival ismerkedik meg. A holstein-gottorpi trónörökös
kísérőjeként különböző német államokban utazik. Ekkor találkozik Goethével és
korának más kiválóságaival. Ekkor már évek óta megjelennek írásai az irodalmi
és tudományos közleményekben, pályázatokon vesz részt, különböző, rövid ideig
tartó feladatokat lát el. 1771-től Bückeburgban (ez a Schaumburg-Lippe grófság
székvárosa) egyházi tanácsos és lelkész, később szuperintendens. 1775-ben Goethe
hívja Weimarba, és itt 1776-tól evangélikus szuperintendens, városi főlelkész,
udvari főlelkész. Ettől kezdve jelennek meg fő művei, ám nem minden nehézség nélkül:
tervei olykor megvalósíthatatlanok, máskor a közléshez szükséges pénz hiányzik.
Többször át is dolgozza kéziratait. 1788-89-ben (barátai és kollégái költségén
és társaságában) majd egy éves itáliai utazást tesz. A hazaérkezés idejére tör
ki a francia forradalom. A következő két és fél évtizedre Németország is csatatérré
válik. Herder mégis elég sokat utazik, egyre többször egészségi okokból, vagy
jogi keresetek elintézése végett. 1803 szeptemberében, látszólag felgyógyulva,
új iskoláztatási reformtervekkel tér vissza Weimarba, ám hamar, december 18-án
itt meghal. Ekkor már évtizedek óta a legismertebb német gondolkodók, irodalmárok
egyike, számos, nagyhatású műve huzamos, előbb-utóbb az egész Európára kiterjedő
visszhangot vált ki.
Ez az európai távlatú életpálya jól magyarázza, miért olyan nemzetközi kitekintésű
munkássága. Nemcsak a német, hanem a lengyel, balti, orosz, francia, holland,
olasz viszonyokat is személyes tapasztalatból ismeri. Ifjúkora kezdete óta különösen
érdeklődik Shakespeare és a Percy püspök kiadta régi angol költészet iránt. A
középkori spanyol románcok iránti érdeklődése is e korból datálható. Évtizedeken
át foglalkozott Ossian költeményeivel, érdekelték a skandináviai költészet alkotásai
is. Amikor Herder a "népköltészet" fogalmát használja, ezt igen régóta
a "népek költészetének" értelmezi.
Minthogy Herder egész életútja összekapcsolódik a népköltészettel (is), nehéz
egyetlen dátumot találni, amely ezt a kapcsolatot a leginkább jelzi.
1764. június 8-án jelent meg a Königsberger Politische und Gelehrte Zeitungen
hasábjain az akkor még nem is húsz éves Herder első népdalközlése, az észt ballada,
"Jörru" fordítása. A következő évtizedben nő Herder "népdalgyűjteménye",
1773-74-ből már kész az "Ezüstkönyv" füzetébe Herder menyasszonya, Karolina
Flachsland által letisztázott 74 dalszöveg, zömmel fordítások. Ennek alapján 1773.
szeptember 13-án írja kiadójának, Hartknochnak azt Herder, hogy régi népdalok
egy kis kötetét ("ein Bändchen alte 'Volkslieder', Englische und Deutsche,
jene, versteht sich übersetzt?") kívánja kiadni. Meg is indul a kötet elkészítése,
és a "Lieder alter Völker" számára előfizetőket is gyűjtenek. A könyv
azonban akkor mégsem jelent meg, összesen egyetlen ívet tudtak kinyomtatni.
A következő években Herder és mások levelezésében igazán sokszor kerül elő a népdalgyűjtemény
kérdése. Végül 1778 január 1-én érkezik meg a lipcsei Weygand kiadóhoz az ekkor
már Volkslieder című gyűjtemény első kötetének kézirata. A javítások és korrektúra
elvégeztével 1778 májusának közepén jelent meg a mű. Ennek elején Shakespeare-idézétek,
majd "Zeugnisse über Volkslieder" címmel szövegrészletek találhatók.
Az "erster Theil" alcímű kötet három könyvre tagolódik, 24-24 dal szövegével.
Az első rész megjelenése után Herder elküldi kiadójának a második rész kéziratát
is. Ez 1779 májusában jelent meg. Ebben is három könyvre tagolta a dalokat, most
már kötetenként 30-30 szöveg olvasható, Herder kommentárjával. Ehhez a második
kötethez írta elméleti igényű előszavát Herder, ez azonban nincs dátummal ellátva.
Herder később is, gyakorlatilag haláláig foglalkozott a dalgyűjtemény kiegészítésének
tervével. Azonban csak Herder halála után, 1807-ben Tübingenben, a Cotta kiadónál
jelent meg ez az új, kiegészített kiadás, új címmel: Stimmen der Völker in Liedern?
Ez a cím vált azután mindmáig ismertté. (Noha azt nem tudjuk biztosan, maga Herder
javasolta-e ezt.) Az új kiadás függelékben közöl mintegy 20 további dalt, köztük
észt, tatár, sziciliai, spanyol, francia, cseh, madagaszkári, perui dalok német
fordítását, és német szövegeket is. Valóban "a népek hangjai" szólalnak
meg ilyen módon.
Ezért gondoljuk úgy, hogy Herder e munkájához kapcsolható dátum legyen a folklór
nemzetközi emléknapja. Leginkább vagy az 1773. szeptember 13-iki levél napját
(ebben jelenti be Herder a népdalkötet kiadását) javasoljuk. Minthogy a kéziratnak
a kiadóhoz megérkezése éppen január elsején volt, ez aligha válhat ünnepelhető
nappá. A kötet 1778 május közepén jelent meg, pontos napot nem tudunk. Itt elképzelhető
lenne mondjuk május harmadik vasárnapja (tehát 15-e és 20-a közti nap). Ennek
van előnye, hiszen ily módon mozgatható lenne az emléknap. Ez már az iskolaidő
vége, ám még tanítási időszak. Viszont májusban már sok más emléknap szerveződött
meg. Ezenkívül mozgó egyházi ünnepek is vannak e hónapban. A szeptember 13-iki
emléknap kedvezőbbnek tűnik, már az iskolák is működnek ekkor.
Ezzel összefüggésben érdemes elgondolkodni arról, hogy nálunk is megteremthetnénk
a magyar folklór napját. Noha van napja Magyarországon a költészetnek, és műsorsorozatként
létezik a magyar nyelv hete, a magyar népköltészet hete, mégsincs azonban egyetlen
ünnepnapja a magyar folklórnak. Ezt pedig igazán egyszerűen javasolhatjuk.
1782 Boldogasszony havának 16-dik napján, szerdán - azaz január 16-án - jelent
meg a Magyar Hírmondó hasábjain Rát Mátyás felhívása a magyar népköltés - főként
népdalok - gyűjtésére. Ez az első ilyen felhívás nálunk, és végső soron innen
indult az a nagysikerű mozgalom, amely létrehozta népköltésünk kiadványait. Egyébként
ez a felhívás európai viszonylatban is igen korai, sőt közvetlenül kapcsolódik
azokhoz a hasonló nemzetközi törekvésekhez is, amelyek sorában oly fontos szerepe
volt Herder tevékenységének.
Nyugodtan javasolhatjuk tehát mind egy nemzetközi folklórnap, mind a magyar folklór
napja rendszeres megünneplését. Az utóbbi számára a január 16-iki nap minden szempontból
alkalmas is.
Herder népköltési munkásságával foglalkozik a rá vonatkozó jelentősebb szakirodalom.
A sokoldalú tudós és közéleti szereplő érdeklődése azonban annyira szerteágazó
volt, hogy az ilyen művekben nehezen követhető pontosan nyomon a népköltészet
iránti érdeklődés minden mozzanata. Az európai folklór-kutatást áttekintő összegzések,
a német néprajztudomány és folklorisztika történetére vonatkozó áttekintések gyakorlatilag
sosem hagyják említetlenül Herder munkásságát. Ám éppen a nagy távlatokat bemutató
dolgozatokból az apró adatok, datálás nem mindig derülnek ki. Herder népköltési
közlései megtalálhatók műveinek kritikai kiadásában (Herders Sämmtliche Werke
- ezt 33 kötetben Bernhard Suppan rendezte sajtó alá, a XXV/1. kötet /Berlin,
1885/ Carl Redlich szerkesztésében), amely hozza a szövegeket, és ezekhez tudományos
kommentárokat is.
Az újabb kiadások jó kommentárokat adnak. A Reclam Verlag régi kiadását (Stimmen
der Völker in Liedern címmel) Werner Creutziger rendezte sajtó alá, az újabb lenyomatokat
Maximilian Jakubietz készítette. 1975-ben jelent meg a Reclam kiadónál, Stuttgartban
Heinz Rölleke kitűnő kiadása. Ma ez a legjobb új publikáció. Ebben megvannak az
említett levelek, írások dátumai is.
Herder munkássága nemcsak a nevezetes "herderi jóslat" miatt érdekelte
a magyarokat. Mindmáig a legjobb ilyen áttekintés, folklorisztikai szempontból
is fontos és érdekes mű: Pukánszky Béla: Herder hazánkban. 1. Herder és a népies
irány. Irodalomtörténeti tanulmány (Budapest, 1918). Ebben megtalálhatók Herder
népdalközléseinek első magyar utánzásai, fordításai is.
Rát Mátyás felhívásáról, ennek folytatásairól és a magyarországi népköltési gyűjtés
kezdeteiről a legújabb áttekintés az én cikkem: A magyar népdal "felfedezése".
Honismeret XXVII (1999/1) 52-56.
There are quite a few international cultural holidays, often in cooperation
with and under the organization of UNESCO. Amongst them perhaps the most well
known is the international day for theatre, but there are holidays for books,
libraries, literature, museums as well. Until now, no such international holiday
has been established for folklore (folk literature and folk traditions). However,
many countries do have such a holiday, amongst them the most well-known is Finland's,
Kalevala Day celebrated on February 28th. Lönnrot's forward for the second and
final publication of the Kalevala in 1849, is dated with this date. The entire
country still celebrates this anniversary today. It has proved to have been a
fortunate decision to name a specific day for the celebration and it has become
a tradition over the past century and a half. Whereas Kalevala Day has a closer
relationship to folk literature; folk music, museum exhibits and costume also
get special attention on this day. Appropriately, celebrations are also held in
schools and theatres.
If we may make a recommendation for a similar international holiday for folk literature
(folklore); then a classical work should be considered, which the holiday could
be related to. It should be a well defined date, having both national and international
validity. Otherwise there is no chance for this holiday to spread in different
countries.
The life-work of Johann Gottfried Herder could provide a natural basis for such
a celebration.
The many-facted German theologian, historian, philosopher and philologist dealt
with folk poetry for decades and his work in that area was very influential. He
was born on August 25th, 1744 in Mohrungen (today Morag in Poland). As a result
of the Seven Years War, this area came under the power of Russia for a time. At
first he had wanted to be a surgeon, then at the Konigsberg University he studied
philosophy. There he came in contact with Immanuel Kant. In 1764 he became a teacher
at the church school in Riga, later assistant clergyman. He was invited to be
the superintendent of the German congregation school in St. Petersburg, but he
remained in Riga instead. In 1769 he left Riga, travelling to France through Denmark
(Helsingör). His first destination was Nantes, later ending up in Paris, where
he became familiar with the philosophy of the encyclopedists. He returned to Germany
by way of Brussels, Antwerp and Amsterdam. In Hamburg and Lübeck he became acquainted
with famous scientists. He traveled throughout the various German states accompanying
the Holstein-Gottorp crown prince. In the course of which he met with Goethe and
other extraordinary people of the period. By that time, his writings had been
published regularly in literary and scientific journals already for years, he
participated in competitions and took care of other short term tasks. From 1771,
he was the religious advisor, clergyman and then later superintendent in Bückeburg
(capitol of the Schaumburg-Lippe earldom). In 1775, Goethe invited him to Weimar
and there from 1776, he was the evangelical superintendent, head clergyman of
the city and head clergyman of the court. His main works were published from this
period, but of course not without problems; sometimes it was not possible to realise
his plans, other times there was not enough money to publish. He re-worked his
manuscripts several times. In 1788-89 (at the expense of, and in the company of
friends) he traveled to Italy for a year. As he arrived back home, the French
Revolution broke out. For the next two and a half decades Germany also became
a battleground. Herder still traveled quite a bit however, and more often for
health reasons, or handling legal transactions. In 1803 seemingly with regained
health, he returned to Weimar with new educational reform plans, though soon after,
on December 18, he died. For decades he had been one of the most well known German
thinkers and literary figures. His work had an enormous long term effect, and
eventually brought reaction throughout Europe.
The European perspective of his career explains why his work was so internationally
oriented. He knew from personal experience the circumstances and relations of
not only the Germans, but the Poles, Baltic, Russians, French, Dutch and Italians.
From the very beginning in his youth, he had been particularly interested in Shakespeare
and the old English literature published by Bishop Percy. His interest in the
Spanish romances from the Middle Ages is also from that time. For decades he worked
with the poetry of Ossian and he was interested in Scandinavian literary works
as well. When Herder uses the expression 'folk poetry', he means 'poetry of the
peoples' that has been a term for him for an extremely long time.
Herder's entire life was associated with folklore, and it is difficult to find
a specific date that would characterise this connection.
On June 8th, 1764, when Herder was not yet twenty years old, Konigsberger Politische
und Gelehrte Zeitungen, published his first writing on folk song; his translation
of the Estonian ballad "Jörru". Over the next decade Herder's folk song
collection grew, and in 1773-74 his 'Silver notebook' was completed, it included
74 song texts, mostly translations, written down by Herder's bride, Karoline Flachsland.
On the basis of this work, Herder wrote his publisher Hartknoch, on September
13, 1773, saying that he would like to publish a small volume of old folk songs
("ein Bändchen alte 'Volkslieder', Englische und Deutsche, jene, versteht
sich übersetzt..."). They began to make preparations for publishing the volume,
also gathering subscriptions for 'Lieder alter Völker'. The book was not published
at that time though-they were only able to print one single sheet.
In Herder's correspondence over the following years, the question of folk song
collection came up many, many times. Finally on January 1, 1778, the manuscript
for the first volume of a collection entitled 'Volkslieder' arrived to the publisher
Weygand, in Leipzig. Upon completion of the corrections and proofreading, the
work was published in mid May, 1778. It begins with citations from Shakespeare,
then under the title 'Zeugnisse über Volkslieder' excerpts of texts are found.
The book with the subtitle of "erster Theil" has three parts, each with
24 song texts. After the first volume was published, Herder sent the manuscript
for the second one to the publisher as well. This was published in May 1779. For
this one, the songs are also split into three parts, now with 30 songs per each
part, accompanied by Herder's commentary. Herder wrote an introduction of theoretical
character for the second volume, though it is not dated. Later as well, in fact
until his death, Herder, worked on plans for completion of his song collection.
In Tübingen, the Cotta press published a new expanded edition in 1807 with a new
title: 'Stimmen der Völker in Liedern...' , though this was only after Herder
had died. This title is known to the present (though we are not sure whether this
is something Herder himself recommended). In the appendices of the new edition,
are some 20 songs, amongst which are German song texts and German translations
of Estonian, Tatar, Sicilian, Spanish, French, Czech, Madagascar and Peruvian
songs. Here the 'sound of the peoples' is truly voiced.
This is why we believe that a date connected to Herder's work should be used for
the international folklore day. Probably the date-1773, September 13-on the letter
wherein Herder announces the publication of the volume of folk songs. The date
when the manuscript actually arrived to the publisher was January 1st-not really
a date that would be appropriate for such a celebration. We do not know the exact
date when the book was published, only that it was in mid May, 1778. It would
be possible to use, for example the third Sunday in May (that is, a date between
May 15th and 20th). In this case, the advantage would be that the celebration
day could be varied. It falls towards the end of the school year, though still
when school is in session. However there are already many other holidays organized
during this time and many religious holidays fall during the month as well. Thus,
September 13th therefore, seems to be most suitable time for the World Folklore
Day.